Andrej Tarkovszkij szovjet-orosz filmrendező munkássága minden tiszteletreméltósága
mellett megosztja a sci-fi rajongókat. A rendező ugyanis két olyan,
motívumaiban ambivalens sztorihoz nyúlt, mint Stanislaw Lem Solarisa, és a
Sztrugackij fivérek Piknik az árokparton című műve. Ez utóbbi szélesebb körben
Stalker címen ismertebb. Mindkét irodalmi alkotás a fajsúlyos kategóriába esik,
nem feltétlenül a felhőtlen szórakoztatást garantálják.
Minden szempontból a tudományos-fantasztikum legszebb, és legelemibb kötelességét hivatottak az
olvasó elé tárni, ami nem más, mint a komplex gondolkodásra való készség
fejlesztése. Szimbólumrendszerük a könnyedebb, felszínesebb, mondhatni
szájbarágósabb történeteket favorizálók számára szinte kibogozhatatlan, és
érthetetlen, nem meglepő tehát, hogy bizonyos körökben a műveltség fokmérőjévé
vált e két mű olvasása, és feldolgozásának képessége.
Tarkovszkij mester minden igyekezete mellett az e két sztoriból készült filmekért kapott jócskán hideget és meleget is. A
Stalker esetében az orosz írópáros jóváhagyásával készítette el a
forgatókönyvet, mégis, azok, akik ismerik mind az eredeti történetet, mind
pedig a filmet joggal kérdezhetik, hogy de hát mi köze a kettőnek egymáshoz?!
A film ugyanis egy teljesen önálló alkotássá lényegült, amit a Sztrugackij
fivérek is elismertek. Tavaly a Metropolis Media Kiadó gondozásában jelent meg
az eredeti Stalker teljes, cenzúrázatlan változata, a függelék a Tarkovszkij által
jegyzett forgatókönyvet is tartalmazza.
Kovács Rhewa Andrea